A Széchenyi Béla-expedíció (1877-1880) : Kínában I.

Japán után Kínába utazott a kis csapat. A találkozási pont Shanghaiban volt. Míg Széchenyiék Japánban kutattak, Lóczy a Pojang-tavat és a Jangce alsó folyásának vidékét tanulmányozta. Ám ő is megbetegedett, súlyos lázrohamoktól gyötörve tért vissza Shanghaiba. Széchenyi ezalatt Pekingben, a császári udvarban folytatott tárgyalásokat, hogy engedélyt szerezzen a Kínai Birodalom belsejébe és Tibetbe.
Az expedíció 1878. dec.8-án indult útnak Shanghaiból.
Ezzel kapcsolatban álljon itt egy idézet a vállalkozás vezetőjétől:
"Ma veszik kezdetöket komolyabb tudományos kutatásaink. Az eddigiek csak gyakorlásul, időtöltésül és mulatságul szolgáltak."
Széchenyi, Lóczy és Kreitner a Jangcén hajózva folyami gőzösön tette meg az utat Hankouba. Széchenyi eredeti útiterve, hogy Pekingből a Hoang-ho (a Sárga-folyó északi kanyarulata) felé megy, átszeli a Góbi sivatagot, majd a Tarim-medence déli peremén vándorolva Kasgáron át, Indián, vagy Szamarkandon és Buharán keresztül tér haza.
A Kelet-Turkesztánban fegyveres erővel levert lázadás miatt a kínai kormány erre nem adott engedélyt, szóval ezt a tervet bebukták. 

Shaanxi -i löszfennsík

A kínaiak többször kitoltak az "idegen ördögökkel", gyakran csúfolódtak velük, s a tettlegesség sem volt ritka. Nemegyszer megdobálták őket, s kutyákat uszítottak a karavánjuk tagjaira. A teherhordó állatokat és a kísérőket nagyon magas áron bocsátották rendelkezésre, de gondot okozott még a kísérő katonák megbízhatatlansága is.
Lóczy érdeklődését a hatalmas kiterjedésű löszfennsíkok keltették fel. Nagy érdemeket szerzett a kínai löszök kialakulásának vizsgálatában, megállapításai ma is forrásértékűek.

Tunhuang

Eljutottak a Góbi sivatag legdélibb oázisvárosába, Tunhuangba, mely kínai utazásuk végpontja volt. Felkeresték a településtől 24 km-re található barlangokat, ahol a buddhizmus jelképei, szobrok, festmények rejtőztek a mesterséges üregekben, melyeket két buddhista szerzetes őrzött.
A papok elbeszélése szerint az üregek freskóit a Han-dinasztia idején készítették, s Lóczy észrevette, az ábrázolások indiai hatást tükröznek. A Kína és India közötti ősi kulturális kapcsolatokat bizonyító barlangokra felhívta honfitársa, a másik jeles Ázsia-kutató, a régész Stein Aurél figyelmét.
A nyugat felől előnyomuló futóhomok számos üreget elöntött, s több másikat fenyegetett betemetéssel. Húsz évvel később, a XX. sz. egyik legeredményesebb Ázsia- expedícióját vezette Stein-Lóczy útmutatása nyomán-e kietlen pusztaság közepette virágzó oázistelepülésre.

Forrás: Kubassek János Magyar expedíciók Ázsiában