Kis csapatunk mindezeket a megpróbáltatásokat szerencsésen leküzdve Jünnanból Tibet belseje felé kívánta folytatni útját.
Ám a fegyveres ellenállás valahogy mindig keresztülhúzta a számításaikat, Így többszöri sikertelen próbálkozás után végül Jünnan szinte teljesen ismeretlen, járatlan útjain meneteltek tovább Ta-li-fuba (Mekong és a Jangce, Ázsia két óriásfolyamának vízválasztó vidéke).
Az expedíciót a burmai Bamóban fejezték be, majd Lóczy és Kreitner hajóval Kalkuttába utaztak. Vasúton Bombaybe, majd vízi úton Alexandriába érkeztek tovább, ahonnan Konstantinnápoly, Várna és Bukarest érintésével visszatértek Budapestre. Eközben Széchenyi úgy döntött, hogy ő még egy ideig bizony Ázsiában marad párducvadászat céljából.
Az első, idegen földrész titkait kutató magyar tudományos expedíció huszonkilenc hónapnyi távolléte alatt igencsak eredményes munkát végzett. Adatokkal igazolva ezt:
- a tagok Kelet-Ázsiában megtett szárazföldi útja kb 10 000 km, mely átlagban 25 km/ nap
- a Kínai Birodalomban összegyűjtött 700 kilogrammnyi, azaz 19 ládányi természettudományi gyűjtemény
- 2000 oldalas beszámoló
- 15 tekercs (részben a tudomány számára ismeretlen) mintegy nyolc Magyarországnyi területet felölelő földtani és topográfiai térkép
- Kimutatta, hogy a Góbi sivatag, nem száraz tengerfenék (ahogy azt Obrucsev és Richthofen vélték), hanem olyan régi szárazulat, melyet futóhomok, édesvízi és sósvízi lerakódások és a levegőből alászálló por tölti ki
- Újszerű felfedezése a lösz keletkezésének és elterjedésének
- Teljesen úttörő földtani térképezések
- Feltárta a belső-ázsiai magasföld keleti lejtőjén emelkedő hegyláncok összefonódását
- Az MTA 1896. évi nagyjutalmát a Széchenyi-féle utazások eredményeinek ítélte, ez a jutalom tehát jórészben Lóczy Lajost illette
- A Francia Tudományos Akadémia Lóczy, az expedíció eredményeiről írt könyveit 1900-ban a 3000 frankos Csihacseff-díjjal jutalmazta (ezt a díjat a párizsi tudományos körök főképpen fölfedező munkák jutalmazása céljából Peter Csihacseff Kis-Ázsia hírneves geológus kutatójának emlékére alapították)
Az úttörő vállalkozás természetesen világszerte élénk visszhangot váltott ki a szakmai körökben. A korabeli német, angol, francia, orosz és nem utolsósorban a japán szakfolyóiratok tekintélyes szerzői egyöntetű véleménye volt, hogy a Széchenyi-expedíció alapvető, új ismeretekkel járult Belső-Ázsia és Nyugat-Kína
földrajzi feltárásához. Nemcsak szakmai eredményeivel, hanem jó példaként is hatott a későbbi Ázsia-kutatókra.
Lóczy Lajos, mint egyetemi professzor sikeresen keltette fel az érdeklődést tanítványaiban az ázsiai földtani, földrajzi problémák kutatása iránt.
„Magukkal ragadtak lelkes leírásai az ott
látott pompás falfestményekről és sztukko-szobrokról… Ez volt egyik
főok, a mi arra indított, hogy expedíczióm útitervét ily messze keleti
vidékekre kiterjesszem, be egészen Khínába.”
Az expedíció tagjai ázsiai vándorlásuk során csaknem tízezer kilométert tettek meg változatos módokon: gyalog, lovon, öszvérháton, tevén, jakháton, kocsin és folyami dzsunkán. Az úton gyűjtött tudományos anyag feldolgozása több hazai és külföldi szakember bevonásával is évekbe telt. 1897-re készül el A gróf Széchenyi Béla keletázsiai útjának tudományos eredményei című három kötetes munka, mely feldolgozta az expedíció történetét, és nyelvészeti, antropológiai, földrajzi, növény- valamint állattani tanulmányokat tartalmazott. Lóczy Lajos geológiai megfigyeléseinek eredményeit külön kiadványban jelentette meg A khinai birodalom természeti viszonyainak és országainak leirása címmel 1886-ban.
A világirodalomban az expedíció – különösen annak geológiai és őslénytani – adatait elsődleges forrásként használják a mai napig.
Forrás: Kubassek János Magyar expedíciók Ázsiában
Az expedíció tagjai ázsiai vándorlásuk során csaknem tízezer kilométert tettek meg változatos módokon: gyalog, lovon, öszvérháton, tevén, jakháton, kocsin és folyami dzsunkán. Az úton gyűjtött tudományos anyag feldolgozása több hazai és külföldi szakember bevonásával is évekbe telt. 1897-re készül el A gróf Széchenyi Béla keletázsiai útjának tudományos eredményei című három kötetes munka, mely feldolgozta az expedíció történetét, és nyelvészeti, antropológiai, földrajzi, növény- valamint állattani tanulmányokat tartalmazott. Lóczy Lajos geológiai megfigyeléseinek eredményeit külön kiadványban jelentette meg A khinai birodalom természeti viszonyainak és országainak leirása címmel 1886-ban.
A világirodalomban az expedíció – különösen annak geológiai és őslénytani – adatait elsődleges forrásként használják a mai napig.
Forrás: Kubassek János Magyar expedíciók Ázsiában