2013. július 25., csütörtök

A Széchenyi Béla-expedíció (1877-1880) : Az út vége

Az előző bejegyzésekből már kiderült, hogy milyen hosszú és viszontagságos utat tettek meg felfedezőink, s hogy utolsó állomásukon- többek között- milyen betegségekkel ismerkedhettek meg.
Kis csapatunk mindezeket a megpróbáltatásokat szerencsésen leküzdve Jünnanból Tibet belseje felé kívánta folytatni útját.
 Ám a fegyveres ellenállás valahogy mindig keresztülhúzta a számításaikat, Így többszöri sikertelen próbálkozás után végül Jünnan szinte teljesen ismeretlen, járatlan útjain meneteltek tovább Ta-li-fuba (Mekong és a Jangce, Ázsia két óriásfolyamának vízválasztó vidéke).
Az expedíciót a burmai Bamóban fejezték be, majd Lóczy és Kreitner hajóval Kalkuttába utaztak. Vasúton Bombaybe, majd vízi úton Alexandriába érkeztek tovább, ahonnan Konstantinnápoly, Várna és Bukarest érintésével visszatértek Budapestre. Eközben Széchenyi úgy döntött, hogy ő még egy ideig bizony Ázsiában marad párducvadászat céljából.

Az első, idegen földrész titkait kutató magyar tudományos expedíció huszonkilenc hónapnyi távolléte alatt igencsak eredményes munkát végzett. Adatokkal igazolva ezt:
  •  a tagok Kelet-Ázsiában megtett szárazföldi útja kb 10 000 km, mely átlagban 25 km/ nap
  • a Kínai Birodalomban összegyűjtött 700 kilogrammnyi, azaz 19 ládányi természettudományi gyűjtemény
  • 2000 oldalas beszámoló
  • 15 tekercs (részben a tudomány számára ismeretlen) mintegy nyolc Magyarországnyi területet felölelő földtani és topográfiai térkép
 A szakmai eredmények zöme Lóczy Lajos érdeme:
  • Kimutatta, hogy a Góbi sivatag, nem száraz tengerfenék (ahogy azt Obrucsev és Richthofen vélték), hanem olyan régi szárazulat, melyet futóhomok, édesvízi és sósvízi  lerakódások és a levegőből alászálló por tölti ki
  • Újszerű felfedezése a lösz keletkezésének és elterjedésének 
  • Teljesen úttörő földtani térképezések
  • Feltárta a belső-ázsiai magasföld keleti lejtőjén emelkedő hegyláncok összefonódását
  • Az MTA 1896. évi nagyjutalmát a Széchenyi-féle utazások eredményeinek ítélte, ez a jutalom tehát jórészben Lóczy Lajost illette
  •  A Francia Tudományos Akadémia Lóczy, az expedíció eredményeiről írt könyveit 1900-ban a 3000 frankos Csihacseff-díjjal jutalmazta (ezt a díjat a párizsi tudományos körök főképpen fölfedező munkák jutalmazása céljából Peter Csihacseff Kis-Ázsia hírneves geológus kutatójának emlékére alapították)                                                                                                                                                                                                                

Az úttörő vállalkozás természetesen világszerte élénk visszhangot váltott ki a szakmai körökben. A korabeli német, angol, francia, orosz és nem utolsósorban a japán szakfolyóiratok tekintélyes szerzői egyöntetű véleménye volt, hogy a Széchenyi-expedíció alapvető, új ismeretekkel járult Belső-Ázsia és Nyugat-Kína
földrajzi feltárásához.  Nemcsak szakmai eredményeivel, hanem jó példaként is hatott a későbbi Ázsia-kutatókra.
Lóczy Lajos, mint egyetemi professzor sikeresen keltette fel az érdeklődést tanítványaiban az ázsiai földtani, földrajzi problémák kutatása iránt.

Az ő ösztönzésére indult el Mandzsúriába a vasútépítő geológus, Gubányi Károly, Kína óriásfolyamainak tanulmányozására Cholnoky Jenő, a Tien-san titkaira oly kíváncsi Prinz Gyula. Nemcsak ők, hanem a jeles kartográfus és földrajztudós, Teleki Pál is Lóczy Lajost tekintette mesterének. S itt meg kell, hogy említsem Stein Aurélt is, aki II. belső-ázsiai expedícióján (1906-1908) tárta fel a tunhuangi, Ezer buddha barlangtemplomok páratlan kincseit. Őt is, az előbbiekhez hasonlóan Lóczy Lajos inspirálta erre az útjára, hiszen 1879-ben a Széchenyi-expedíció már járt itt, s Lóczy lelkesen számolt be az ott látott barlangtemplomokról. 
                                                 


„Magukkal ragadtak lelkes leírásai az ott látott pompás falfestményekről és sztukko-szobrokról… Ez volt egyik főok, a mi arra indított, hogy expedíczióm útitervét ily messze keleti vidékekre kiterjesszem, be egészen Khínába.”

Az expedíció tagjai ázsiai vándorlásuk során csaknem tízezer kilométert tettek meg változatos módokon: gyalog, lovon, öszvérháton, tevén, jakháton, kocsin és folyami dzsunkán. Az úton gyűjtött tudományos anyag feldolgozása több hazai és külföldi szakember bevonásával is évekbe telt. 1897-re készül el A gróf Széchenyi Béla keletázsiai útjának tudományos eredményei című három kötetes munka, mely feldolgozta az expedíció történetét, és nyelvészeti, antropológiai, földrajzi, növény- valamint állattani tanulmányokat tartalmazott. Lóczy Lajos geológiai megfigyeléseinek eredményeit külön kiadványban jelentette meg A khinai birodalom természeti viszonyainak és országainak leirása címmel 1886-ban.
A világirodalomban az expedíció – különösen annak geológiai és őslénytani – adatait elsődleges forrásként használják a mai napig.

Forrás:  Kubassek János Magyar expedíciók Ázsiában

2013. február 9., szombat

金沢庄三郎氏のアイヌ会話字典について

Az utóbbi félévben nem büszkélkedhetek azzal, hogy bármit is írtam volna ide. Ám a napokban drága bátyám esmét meglepett egy érdekes cikkel.

Íme:



A könnyebb olvashatóság kedvéért:

金沢庄三郎氏のアイヌ会話字典 azaz, Kanazava  Sószaburó ainu                       társalgási könyvéről van szó, mely a 1898-ban jelent meg.

Megjelenés helye(掲載誌):        東洋学芸雑誌 第二百号
Megjelenés ideje(掲載年月日): 明治31年 (1898)


A cikk lényegében egy rövid híradás a fent említett könyvről, ugyanakkor azt is bemutatja, hogy hogyan viszonyultak a 19. század végi Japánban az ainu nyelv tanulásához. Már az első két mondatban kitűnik, hogy elég negatívan.
Mivel nem modern nyelven íródott a szöveg, alul egy kis magyarázat áll rendelkezésünkre.

"公務の間に踊て遊ぶ人は愛せられ其隙にアイヌ語などを学べば笑の種となる
此世間にてアイヌ語の学者を待つは望少なくバチェラー氏独り此語に精通すれども本邦人にアイヌ語学者殆無きは自然なり"


其:olvasata その
此:olvasata この
にて:で
~すれども: するけれども
殆: olvasata ほとんど
無き: olvasata なき, jelentése: ない
なり: である。 だ。
Fordítása nagyjából így hangzik:
"  Az olyan ember örvend népszerűségnek, aki a köztisztviselői munka alatt táncol, szórakozik, de  ha valaki ezalatt  ainuul tanul, nevetség tárgyává válik.
Kevés a remény egy ainu nyelvtudós megjelenésére, egyedül Batchelor az, aki jól ismeri  a nyelvet, de természetesen egy japán sincs, aki értene az ainu nyelvhez."


A szótár ide kattintva érhető el.