Megmászták a 3776 méter magas Fuji san-t is. Fehér vezeklő köpenyt viselő, övükön csilingelő kis harangokat hordó zarándokok társaságában másztak egyre feljebb és feljebb. A japániak hite szerint a csengettyűszó a kanyargós, meredek ösvényen figyelmezteti Tusifan (?) istent, hogy óvja meg a sok veszélynek kitett zarándokokat. Hőseink számára nem kis megpróbáltatás volt a viharos szélben, ködfátyolban, tolmács és helyi kalauz nélküli hegymászás.
Téli Fuji |
"Az ösvény meredeksége most már minden várakozásunkat meghaladta: a vékony levegő némileg nehézzé tette a lélekzést, és a finoman szitáló dara, oly annyira megdermesztette kezeinket, hogy alig birtuk a hegymászó bambu-botot jól marokra fogni...Kautschuk köpenyem, melyet az eső ellen oltalmul vettem magamra, úgy feldagadt az erős szélben, mint valamely hajó vitorlája, és folyvást a mélység felé igyekezett velem. Azt hittem, lehetetlenség csak egyetlen lépéssel is előre hatolnom. A szilárd akarat azonban hegyet és völgyet egyenlővé tesz."
Valószínűleg Széchenyi Béla volt az első hazánkfia, aki feljutott a japániak szent hegyének legmagosabb ormaira.
Kreitner még tett egy utazást Hokkaido - (avagy, ahogy akkoriban nevezték, Jesso) szigetén, s felkereste az ainuk civilizációtól elzárt településeit.
A vadul zúgó folyókon fatörzsekből vájt lélekvesztőkön keltek át. Egy lovas baleset folytán Kreitner szemüvegét leverte egy faág, a bőröndjében lévő tartalékszemüvegei is összetörtek, ezért csak nagy nehézségek árán, üggyel-bajjal összekötözött üvegekkel tudta csak folytatni útját.
Kreitner az összehasonlító antropológia számára nem kevés leleményességgel és szerencsével szerzett egy ainu koponyát, mely később a budapesti Nemzeti Múzeumba került. A szerzemény ritkaságát és értékét bizonyítja, hogy addig mindössze két hasonló példány jutott el Európába.
Egy angol kutató Hakodate közelében ainu sírokra bukkant, s gondolkodás nélkül felnyitotta a sírokat, hogy hozzájusson a csontokhoz. A magához vett ainu koponyával tért vissza a városba a vendéglátójához, az angol konzulhoz, akinek beszámolt búvárkodása örvendetes eredményéről. Nem sokáig örülhettek azonban a nem mindennapi zsákmánynak, mivel a sírrablás híre pikk-pakk elterjedt, s a felháborodott ainuk elégtételt és a fosztogató megbüntetését követelték.
Küldöttséget menesztettek a kormányzóhoz. A holtak háborgatása főbenjáró bűnnek számít, ezért a büntetés is példás volt. Az eltulajdonított koponyát vissza kellett helyezni a sírba, a pórul járt angolnak néhány ezer dollár kártérítést kellett fizetnie az ainu falu lakóinak, a konzul pedig elvesztette hivatalát.
Az ainuk nem szeretik, ha őseik iránt tudakozódnak. Zárkózott életmódjuk, népszokásaik kutatásában fontos szerepet játszott a Széchenyi-expedíció. Forrás: Kubassek János Magyar expedíciók Ázsiában
Tusifan istenre próbáltam rákeresni, de semmit sem találtam róla...valaki esetleg hallott már róla?
VálaszTörlésHm, a tu és a fa szótag elég gyanús.... nem lehet, hogy ez valójában Fusiſan (Fudzsiszan) volt?
VálaszTörlésMegoldódott a Tusifan rejtélye: megnéztem Kreitner eredeti, német nyelvű könyvét (260. oldal), ahol ez állt: des Gottes Fusisan. És mivel a gót írásban a nagy F és T, a kis f és s (ſ) elég hasonló, feltehetően a magyar változat szerkesztése során félreolvashatták.
VálaszTörlés