A Széchenyi Béla-expedíció (1877-1880) : Az út első fele

Az expedíció tagjai 1877.dec.4-én szálltak fel Triesztben az osztrák-magyar Lloyd-társulat 1500 tonnás, Polluce nevű gőzösére, amivel Bombaybe utaztak.

Ott Széchenyi felkereste a 33 éve ott élő magyar orientalistát, név szerint Rehatsek Edét. Az idős tudós, kitűnően ismerte a perzsa és az indiai nyelveket, s írásait a legrangosabb német s angol szakfolyóiratok közölték. 1891-ben halt meg Bombayben, és hindu szokás szerint holttestét fahasábokból rakott máglyán égették el.

Onnan Széchenyi és Bálint Gábor Bangalorba utazott. Bálint itt a dél-indiai dravida nyelveket, s közülük is elsősorban a tamil nyelvet tanulmányozta  [ezzel kapcsolatban megjelent műve: Tamulische (Dravidische) Studien in zwei Teilen. I. Grammatikalischer Teil. II. Lexikalischer Teil, Wien, 1898].

Ezalatt Széchenyi igen hasznos tevékeységet végzett, Mysore tartományban elefántra és tigrisre vadászott, majd a Nilgiri-hegységbe utazott.

Mi történt ezalatt Lóczy Lajossal és Gustav Kreitnerrel? Megtudhatjuk, most.

Lóczy a Bengáli Ázsiai Társaság székházában rálelt Kőrösi Csoma Sándor kézirataira s életrajzi adataira. Elment hát Dardzsilingbe, hogy meglátogassa Csoma sírját. Bejárta a Szikkim hegybirodalmat, Retchee angol katonatiszt és ötven teherhordóból álló karaván társaságában felkapaszkodott a Dzselep-hágóra. A törpe hegyi lovakon, jakháton majd gyalogosan megtett út során 4423 méter magasba jutottak fel. Lóczy a hegy-és vízrajz leírása mellett magasságméréseket végzett, s úttörő megfigyeléseket tett a jégárakra vonatkozóan. E tájakon végzett munkáját a legnagyobb jelentőségű ázsiai geológiai felfedezések között tartja számon a tudomány. Lóczy más kutatókat megelőzve vette észre a szikkimi takaróredős hegységszerkezetet. Emelett az ő érdeme a Himalájától északra húzódó, hatalmas ismeretlen hegységrendszer, a Transzhimalája elméleti kimutatása is. Lóczy a szikkimi jelenségek geofizikai kutatásának szükségességére is felhívta a figyelmet. Mintha csak megsejtette volna a hetven évvel későbbi, a térséget megrázó katasztrófális erejű földrengések bekövetkezését.
1878 márciusában Kalkuttábantalálkoztak egymással az expedíció tagjai, s együtt utaztak Szingapúrba, ahonnan Kreitner és Bálint Gábor Shanghai-ba, míg Széchenyi és Lóczy a holland gyarmati fennhatóság alatt álló Jáva szigetére mentek.

Merapi vulkán

Ott Lóczy megmászta a füstölgő vulkánokat, s részletesen tanulmányozta a 2911 méter magas Merapi vulkánt. Széchenyi Preange krátereit járta be, majd együtt utaztak Shanghai-ba, Kanton, Makao és Hongkong érintésével.
Ekkor értesültek róla, hogy Bálint Gábor megbetegedett, s az orvosok tanácsára haza kellett térnie Európába.  
A következő posztban megtudhatjátok mi történt a tagokkal Jappánban.

 Lóczyról és munkásságáról bővebben itt.
Csomáról a XXI. század műsorában.
 Forrás: Kubassek János Magyar expedíciók Ázsiában